Balaton
Hogy ki nevezte magát először a Balaton szerelmesének - ma már senki sem tudja.
Talán egy költő vagy épp egy utazó, de tény, hogy a XIX. Század eleje óta egyre gyakrabban bukkan fel ez a vallomás. Előbb csak a szépprózában, aztán az újságok lapjain, manapság pedig már a mindennapok nyelvében is.
Aki még nem járt itt, nehezen érti meg ezt az erős ragaszkodást a Balatonhoz... ha tudakolni akarjuk az okát: - ahány kérdés, annyiféle válasz...
A gyerekek rendszerint a pompás lubickolásokról áradoznak. Ők a sekély, meleg, selymes vízből olykor csak parancsszóra hajlandóak kijönni. A fiatalok a "nagy bulikat", az átmulatott, forró éjszakákat emlegetik fel, számukra a tó a találkozások és a kalandok világa.
A természetjárók csillogó szemmel beszélnek a Balaton-felvidék idilli békéjéről, vagy a Kis-Balaton sejtelmes nádrengetegéről, felhőként örvénylő vízimadarairól. A festők, fotográfusok bizonnyal állítják, hogy Magyarország legszebb panorámáit a tókörnyék hegyei kínálják. A borbarátok rögvest a badacsonyi Kéknyelű vagy a Boglári Olaszrizling dícséretét zengik, míg az ínyencek a roston sült fogasét emlegetik. A horgászok méteres halakról regélnek, a vitorlázók szélbe dőlő versenycirkálókról, a reumások a csodálatos hévízi gyógyulásról, a zenerajongók a tihanyi orgonakoncertekről, vagy a siófoki operettgáláról mesélnek.
A sort még hosszan lehetne folytatni, bár a Balaton iránti rajongás titkáról már az első tucat válasz is fellebbenti a fátylat.
Jöjjön velünk, érezze magát otthon a Balatonon!
